Ha Csilla fest egy szép képet, az ismerősei elismerően csettintenek, mekkora tehetség. Ha Bence egy maga által megálmodott gitárszólót illeszt rockbandája új számába, a társai szájtátva hallgatják. Amikor Lia szeméből könnycsepp gördül ki a drámai jelenet alakítása közben, a publikum áhítattal tapsolja. Ők akkor most művészek, vagy csak magas szinten sajátították el a szakma fortélyait? Na, és ki fogja megadni a választ erre a kérdésre? A galéria sokat látott szakértője? A Hammer magazin vájt fülű újságírója? Esetleg a Színház- és Filmművészeti Egyetem szakavatott tanára? Netán a közönség, az eladási statisztikák?
Szerintem a művészet szó mindenkinek mást jelent, tehát egy szubjektív fogalom a magas szinten alkotó emberek munkáinak elismerésére. Magam részéről úgy definiálom, hogy művészet az, amit én nem tudok, és valószínű, hogy sok tanulás után sem lennék képes reprodukálni. Ez persze egy nyers leegyszerűsítés, tisztában vagyok vele, mégis, amikor először tollat ragadtam, hogy megírjak egy fejemben motoszkáló történetet, kedvenc novelláskötetem olvasása közben érzett felismerés sarkallott: „Nahát, ilyet én is tudnék írni!” Természetesen eszem ágában sem volt másolni, a saját stílusomat kerestem, mert minden mást hazugnak éreztem volna. Faragjak csodás hangulatú, homályos jelentésű mondatokat? Bonyolítsam a szöveget metaforákkal, költői képekkel, megszemélyesítésekkel? Az nem én lennék. Örkény írásait éppen azért kedveltem meg, mert történetközpontú, lendületes, lényegre törő. Sajnos én nem születtem akkora tehetségnek, mint ő, ezért tanulással próbáltam pótolni a kreatív írásban mutatkozó hiányosságaimat. Manapság számos írásoktató könyv jelenik meg, nem beszélve számtalan ezzel foglalkozó cikkről, ami az interneten található. Miután kiolvastam, amit csak lehetett a témában, azt éreztem, amit az egyszeri tanár, aki a magyar nyelvtan tudományát próbálja beleverni a nebulók fejébe, akik már anyanyelvi szinten beszélik a nyelvet anélkül, hogy tudnák, mi az ige vagy a visszaható névmás. A sok evidencia és áltudományosság mellett bőven találtam hasznos tanácsot is, amivel nemcsak a szerkesztők későbbi munkáját könnyíthetem meg, hanem valamelyest pótolni tudom a született tehetségekkel szembeni hátrányomat.
Hogy művészet lenne, amit csinálok? Nem hinném, hiszen bármikor képes lennék reprodukálni. :)
