1963
Az első karácsonya lágy volt, meleg és áhítattal teljes. Az anyai kebel megnyugtató dobogása nagypapa ingaórájának taktusával duettezett. A konyha felől édes illatok kúsztak a szobába, hogy aztán benézzenek minden zugba és körülöleljék a fenyőfát. A mennyezetig érő növény fura módon a lakásba került, pedig ilyet a fiúcska idáig még csak a kertben látott. Ebből az alkalomból díszbe öltözött tűlevelű büszkén viselte a ráaggatott csillogó ékeket és a csúcsára ültetett angyalkát. Plüssmackója a kiságy rácsain át figyelte, ahogy nagymama a terített asztalra helyezi a vitrinben őrzött tányérokat, és melléjük helyezi súlyos, öreg villákat. Valahonnan előkerült egy félig rágott kifli csücsök. Küzdelmes falat ez egy csöppségnek, de éppen megteszi, amíg meg nem érkezik a jól bevált főfogás, a langyosan fehér, mennyei táplálék. A tűzhelyen káposzta rotyogott rendületlenül, a sütőben mákos kifli tekergett, amikor a lemezjátszó halk dallamai töltötték meg a helyiséget. Anya dúdolni kezdett, arcáról el nem tűnő mosoly sugárzott, bársonyba bugyolálva a lelkeket. A család asztalhoz ült, a poharakon gyertyák lángjainak tánca tükröződött. Apa a kályhába dobott néhány száraz rönköt, a lángnyelvek vidám szikrázással köszöntötték az új jövevényeket. A felnőttek állva énekeltek egy angyalról, meg pásztorokról és Jézuskáról, aki egy jászolban feküdt valamikor réges-régen. Szemhéját mázsás tehernek érezte, de ő is látni akarta, milyen csodák kerülnek elő a színes szalagokkal átkötött dobozokból. A televízió fényeinek vibrálását már nem tartotta olyan lenyűgözőnek, mint korábban, és engedett a csábításnak, a fal felé fordulva elszundított.
1993
Az első karácsony velük maga volt a csoda. Nem kellettek hozzá angyalok, de még csak kisült kalács sem. Ő meg a kicsi jelentették számára a boldogságot a negyedik emeleti másfélszobás öröklakás távfűtött romantikájában. Megnyugodva tette le a telefonkagylót, sikerült kibékíteni az ősöket, amiért idén először, hármasban akarták tölteni a szentestét. Nejéről éppen akkor került le a konyhai kötény, amikor bekészítette a magnókazettát, amelyre saját karácsonyi válogatását rögzítette. Még egy utolsó igazítás a talpnál, hogy a karácsonyfa függőlegesbe kerüljön, amikor az izzósor kialudt. Nem hagyta magát felbosszantani, akkurátusan nekilátott, hogy letesztelje, melyik lámpa égett ki. Diadalmasan kurjantott, amikor megtalálta a ludast, és büszkén nézett körül. Lám, apa milyen ügyes, egy kis elektromos anomália meg sem kottyan neki. A jóízűen elfogyasztott halászlé után, éppen csak egy falatot ettek a rántott húsból, azonnal rávetették magukat a mama bejglijére. Az ajándékosztásra már úgy elpilledtek, hogy muszáj volt egy korty vörösborral fellazítani az ünnepi menüt. A kisfiú türelmetlenül vettette rá magát az ajándékokra, két kézzel tépve a díszes papírt, amibe nagy műgonddal csomagolták a játékokat. A szőnyegen hasalva, együtt tologatták a kisautókat és nyomkodták össze a színes építőjáték műanyag elemeit. A fényképezőgépbe fűzött filmen maradt néhány kocka a nyári vakáció után, ezekre került fel hármuk sugárzó boldogsága.
2023
Az első karácsony nélküle szívfacsaró fájdalom. Fia és menye
meglátogatták ugyan, de hamarosan elsiettek, mert hosszú az út a vidéki
rokonokhoz. Az adventi koszorú első gyertyája már a csonknál járt, amikor
meggyújtotta az utolsót. A néma szoba sarkában egy olvasólámpa vetítette
bágyadt fényét a bekeretezett fotóra, ami oly sokat jelentett neki. Itt még
mindenki vidám, nyoma sincs keserűségnek, szenvedésnek, kórházi ágynak,
kétségbe esett terápiák gyötrő reményének, kényszeredett imádságoknak és
elsiratott terveknek. Gondolta, kivesz egyet az ajándékba kapott zserbóból, de
csak nézte némán az édességet. Egy kibuggyant könnycsepp jelezte, mennyire
hiányzik neki elvesztett szerelme. Egy felszakadt sóhajtással felállt a
fotelből és egy szelet süteményt a fénykép elé tett.
– Boldog karácsonyt, Szívem! A kedvenced...
 |
| A novellát az Irodalmi Rádió méltónak találta a 2023-as karácsonyi antológiájába. |
